10. tétel: Madách Imre

10. tétel

Madách Imre (1823-1864)

1823 januárjában született Alsósztregován, nemesi családban. Anyja, Majthényi Anna művelt asszony volt. A gimnázium után Pestre ment, a bölcsész karon és a jogi karon tanult. 1840-ben megjelenik első verseskötete, Lantvirágok címmel. Ezek a versek a kor más költőinek hatásával íródtak. Találhatunk köztük bibliai tárgyú verseket is. A színház felkelti érdeklődését, színműírással próbálkozik (Férj és Nő - Szophoklész átdolgozás, Mária királynő, Csák végnapjai). 1845-ben elveszi Fráter Erzsébetet. 1848-49-ben betegsége miatt nem vesz részt a fegyveres harcban. Öccse, Pál, aki részt vesz a szabadságharcban, meghal. Mária, a nővére, akinek a férje átállt császári tiszt volt, román parasztok ölték meg családjával együtt. 1851-ben egy évre börtönbe zárják, mert birtokán rejtegette Kossuth volt titkárát. Mikor hazatér, a két asszony, a felesége és anyja között háborúskodást talál. Ez a két nő személyiségének alapvető különbözősége miatt fordulhatott elő. 1854-ben elvált feleségétől. 1859. február 17-től 1860. március 26-ig írja Az ember tragédiáját. Madáchot Szontagh Pál segítette a mű megírásában. A remekművének sikere ismerté teszi. Szerepet kap a 60-as évek politikai életében, része lesz az irodalmi közéletnek, feladja zárkózottságát. A Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz. 1859-ben megírja egyfelvonásos vígjátékát, A civilizátort. Ebben a komédiában a Bach-rendszert gúnyolja ki, de egyben a magyarság hibáit is kifigurázza. 1861-ben országgyűlési képviselő lesz. 1861-62-ben megírja Mózes című drámai költeményét (Goethe: Faust - az első drámai költemény). 1864 októberben halt meg szívbaja miatt

Az ember tragédiája

A tragédia műfaja:

Drámai költemény, lírai dráma: nem egyszerű dráma; ugyan formailag olyan és vannak drámai jegyei, de vannak sajátosságai, melyek átlépik a dráma kereteit. Fontosabb a belső történés, mint a külső. Megváltozik a hangnem, megnő a lírai Én szerepe.

Szerkezet:

15 szín.

Keretszínek:

I. : A mennyekben

II. : A paradicsomban

III.: A paradicsomon kívül

XV.: A paradicsomon kívül

Történeti színek: IV-XIV.

Keretszínek:

A tragédia keretszínei önálló drámai egységet alkotnak. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad a világteremtésről. Az Úr elégedett a világgal, szerinte kész, befejezett. (Deizmus: az a felfogás amely elismeri Isten létezését és világteremtését, de szerinte a világ további alakulásába az Isten nem szól bele. ) Az angyalok szerint a világ tökéletes. Lucifer lázad az Úr ellen, mert szerinte az embereknek nincs öntudatuk. Lucifer a teremtés értelmét vonja kétségbe az ember révén.

Lucifer jelleme:

- tagadás szelleme

- kiűzetés ® "bukott angyal", ördög

- két fa: halhatatlanság fája, tudás fája.

- a tudás és a kételkedés képviselője

Lucifer célja: az Úr hatalmának megdöntése, az emberi lét céltalanságának bizonyítása, az emberi történelem tehetetlenségének demonstrálása.

Lucifer összetett figura, hiszen végzete a szüntelen bukás, de mégis újra lázad. Az önálló akarat szószólója. A hittel szemben a tudás hangoztatója.

Lucifer első sikere: az embert engedetlenségre készteti - eredendő bűn.

Ádám kíváncsisága a jövőre irányul, hogy megtudja miért fog küzdeni, érdemes-e. Álomutazás = Lucifer által elképzelt jövő. Lucifer mutatja meg a jövőt, a saját céljainak megfelelően, s általa kreált történelmi képeket láthatunk. Lucifer Ádám kisérője, ő magyarázza az ember sorsát, ők nem kerülnek konfliktusba. Éva kettejük közé áll: Ádám egyoldalú idealizmusával és Lucifer eszménytelenségével szemben a sokszínű, változatos "természetet" képviseli.

Összeütközések:

hit « tudás és kétely

érzelmek (a szív) « tudás (az érzelmek)

lemondás, csalódás, értelmetlenség « hit, remény

Lucifer és Ádám vitája = Madách belső vívódása, vitája

Történeti színek:

Fő kérdése: az uralkodó eszmék.

Madách szerint a történelmet eszmék irányítják, ez az eszme megjelenése és kiteljesedése után eltorzul, visszájára fordul és ebből kialakul egy új eszme.

Időbeliség:

- a keretszínhez képest a történeti színek a jövőt mutatják,

- Madách korához képest a múltat, a jelent és a jövőt is.

Alapkonfliktus: Ádám - az eszmék képviselője « A kor - eltorzult eszmék

IV. Egyiptom:

Ádám fáraó, abszolút uralkodó, célja: a boldogság elérése. Piramist építtet, hogy halhatatlan legyen. Egy ember miatt millióknak kell meghalni. Az öncélú, egyéni dicsőség hajhászása az eszméje. Éva az egyenlőséget, a szabadságot képviseli.

V. Athén:

Uralkodó eszme: szabadság. A nép legnagyobb bűne a hiszékenység, a befolyásolhatóság. Ádám csalódik a népben. Az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában , lelkileg mégsem az. Egy milliók miatt.

VI. Róma:

Eszmenélküliség, züllöttség, anarchia jellemző erre a korra. Éva és Péter apostol a szeretet és a testvériség megtestesítői.

VII. Konstatinápoly:

Ádám csalódik a lovagi erényekben, a szeretetben, a testvériségben. Teológiai vita : Jézus tanításaiból dogma lett (homousion - egylényegű « homoiusion - hasonló lényegű). Évától, a nő-ideáltól a korszellem és az apácazárda fala válsztja el. Ádám már másodszor csalódik az eszmékben!

VIII. Prága I.:

Hasonlít Rómához: eszme nélküli, értékvesztett világ. Ádám lemond az aktív cselelkvésről, a szemlélő szerepét veszi át. Ádám, mint Kepler a zseniális tudós elveszti reményét. Ebben a színben megnő Éva szerepe.

IX. Párizs:

Álom az álomban. Ádám, Dantonként a párizsi forradalom vezetője. Ismét van eszme: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez a három eszme összefoglalása az eddigi eszméknek. Itt is csalódik mivel a nép ellene fordul, de a hite mégis megmarad

X . Prága II.:

Az álom után Ádám, Kepler reménye ismét megújul.

XI. London:

Madách jelene (a XIX sz. közepe), a kapitalizmus kora. Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, középponti hős. hanem szemlélő. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja. Éva alakja itt is összetett, Ádám a "megtestesült üdvöt" látja benne. Éváról lepereg a kor szennye, csak ő diadalmaskodik a halál törvénye fölött.

XII. Falanszter:

Ez a szín fordulópont. Ettől kezdve a színek a determinizmus (az ember sorsa meghatározott) és a szabad akarat problémájával foglalkoznak. Az ember a sorssal áll szembe, hiszen keresi a túlélés lehetőségét.

Célszerűség:

- nincs egyéniség,

- gyakorlatiasság,

- nincs szépség,

- nincs család,

- nincs szerelem.

A torzulás oka: kényszerűség, 4000 év múlva úgyis meghal az ember.

Falanszter: az utópikus szocialista Fourier találta ki.

XIII. Az űr:

Ádámnak lehetősége van - szemben a végzettel - elszakadni a Földtől. Lucifer korán örül: a Föld szellemének hívásának hatására Ádám felismeri, hogy vissza kell térnie a Földre. Ádám szerint az ember lényege: cél nélkül is küzdeni.

XIV. Az eszkimó világ:

Ismét a szabad akarat kérdése kerül előtérbe. A determinizmus által előre jelzett vég bekövetkezett. Ez a világ ennek a végnek a következményeit tükrözi. Az ember elállatiasodott. Lucifer egyre aktívabb, érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, a természet törvényeinek vergődő foglya csak.

XV. A Paradicsomon kívül:

Lucifer megpróbálja elbizonytalanítani Ádámot, aki a szabad akarata létét akarja bizonyítani. Lucifer ellenérve: Ádám egyénként bízhat a szabad akaratban, de az egész emberi nemnek nincs szabad akarata (bélféreg hasonlat). Ádám válasza: az egyén egyúttal a közösség is, akár meg is szüntetheti a közösséget, öngyilkos lehet, s így elkerülheti a jövőt. Ádámot az öngyilkosságtól Éva anyasága tartja vissza, mivel már nélküle is tovább élne az emberi nem. Egyetlen lehetősége marad Ádámnak: vállalnia kell a küzdelmet, hogy jobbá tegye a jövőt.

A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek az a bukásokkal szembenéző, kudarcokból felemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság.